ÚJ ERŐK: SZENT OROSZORSZÁGÉRT NÉMETEK, SZERBEK, BELORUSZOK MENNEK A HARCBA

24.09.2014 - 17:26

Oleg Trofimov lelkész elmondta, hogy a Donbasszba különböző országokból új önkéntesek érkeztek. Beszélt Novorosszija önkénteseinek lelki gondozásával kapcsolatos tapasztalatairól.

Ezredünk megint gyarapopdott. A világ különböző országaiból érkeztek önkéntesek a szivük parancsára. Vannak köztük franciák, szerbek, Németországból, beloruszok, oroszok az ország minden részéből, sőt egy lány Izraelből.

I

Istentiszteletet tartottam, megöntöztem őket szentelt vizzel, megáldottam a gyermekeket. Szentbeszédemben felhivtam figyelmüket az Istenben való hit fontosságára, hogy éppen a hit által valósul meg az ember életének célja. A gyermekek hívők és erkölcsileg mélyen motiváltak voltak választásukban.

Személyes beszélgetésünkkor megkérdeztem tőlük: „Miért jöttetek ide, minek nektek ez a háború? Nem féltek meghalni, hiszen egyikőtök sincs bebiztositva a halál ellen. És ha idegen földben fogtok nyugodni? Mi van a lelketekben?”

Valamennyien egyként válaszolták: „Atyám, amikor láttuk azt a fasizmust, mely most Novorosszijában dúl, a megszállókat , ahogy ölik a békés polgárokat, gyerekeket, asszonyokat, öregeket, amikor a testvéreinket ölik, nem maradhattunk közömbösek. Ha most nem állítjuk meg, a fasizmus továbbterjed a világon. A haláltól nem félünk, különben nem indultunk volna el. A fasiszták a pokolra jutnak, az életüknek ezzel vége, mi meg találkozunk Istennel, az örökkévalóság vár ránk, az élet folytatódik. Mi tiszta lelkiismerettel teljesitjük küldetésünket-az igazságért való kiállást. A földön az Úr mindenhol ott van, előbb utóbb mindenkinek meg kell halnia. De a fő kérdés, hogyan? Magunkat feláldozva, a hitért és hazáért- szent Oroszországért, miként szent őseink is!”

Volt köztük egy „ateista”, aki tisztelettudóan mondja: „Atyám, én ateista vagyok, Istenben nem hiszek, de a szentbeszédében azt mondta, hogy Isten segít, nos én nagyon szeretném ha segítene nekünk, kérje meg Őt erre.” Kérdem tőle: ”Azt mondod ateista vagy?” „Igen”. „És Hozzá fordulsz segítségért?” „Igen”. „Nagyon helyes, maradj csak ilyen „ateista”, Isten megsegít!”

Nagyon furdalt a kíváncsiság, kérdem a törékeny kislányt (hite szerint judaista):”Miért jöttél ide, Izraelben rossz élni?” Válasz:”4. osztályos koromig Luganszk megyében éltem, a férjem már korábban idejött a háborúba. Meg akarom keresni őt, együtt fogunk harcolni, én egyébként ápolónő vagyok, a háborúban szükség lesz rám. Ott mindenből elegem lett- a kényelemből, az élet értelmetlenségéből, az élvezetek hajszolásából, valahogy mindez üresnek tűnt.. Úgy éreztem, itt a helyem, belső parancs szóíitott- leróni kötelességemet a Hazának.”

Isten csodálatos! Legyen meg Isten akarata! Imádkozzatok az orosz vitézekért!

„Ha a nagyvilág összes embere, egytől egyig mind, ugyanabban az időben térdre borulva imádkozna Istenhez, akárcsak öt percig, az életük meghosszabbításáért, az Úr hagyna nekik időt a bűnbánatra...” (Szent életű Szerafim Virickij)

Oleg Trofimov lelkész

http://m.rusvesna.su/news/1411549740